Bukovina

A bukovinai székelyekről


            144 éve, 1866. szeptember 12-én halt meg Bíró Mózes, Andrásfalva tündöklő tiszteletese



                  (1803. szept.1. Szövérd-1866. szept.12. Andrásfalva)

 

       1803. szeptember 1.-én született Szövérden (Maros megye), Bíró János és György Mária gyermekeként. Tanulmányait Marosvásárhelyen végezte. Miskolczy István andrásfalvi tiszteletes távozása után az egyházi főtanács Bíró Mózest hívta meg az állás betöltésére. Az 1829. október 28-án kelt 263. számú rendelettel ki is lett nevezve Andrásfalvára. Ténylegesen azonban csak 1830. március 2-án lépett szolgálatba.

       1832-ben szenteltetett fel a dési szinódusban főtisztelendő Zágoni Bodola János erdélyi helvét szuprintendens által[1], amikor már a bukovinai Andrásfalva tiszteletese volt.  Harcos kálvinista, hívei érdekeit mindig és mindenhol rendületlenül védte. Önfeláldozóan segítette az andrásfalvi református közösséget, mint a Szabó László főkurátor 1835. január 7-én Petroutz-ban írt leveléből is kitűnik: „annyival is inkább, mivel most születendő Anyaegyházunk sokféle terhes költségeit nem bírván, kénytelen volt ötven ezüst forint adósság terhét magára venni (Bíró Mózes-sz-megj) és eklézsiánk tagjai szegénysége miatt a rájuk eső csekély papi bért egy esztendőben is egészen bé nem fizetik."[2]

     Írásiból és leveleződéseiből világos képet alkothatunk magunknak az akkori andrásfalvi, és a környéken található reformátusok helyzetéről. Főleg a földek nincstelensége, felaprózódása az oka szegénységüknek. Akik az első telepesek után érkeztek Andrásfalvára, azok még szegényebbek, és egyedül „a templom kedvéért" érkeztek a faluba. Mindez a későbbi telepesek erős hitére vall, akik a szegénységet, nélkülözést és szenvedést vállalták hitük miatt. Andrásfalva kiváló tiszteletesének egyházi dolgai mellett arra is maradt ideje, hogy feljegyezze az utókornak az andrásfalvi református családok név szerint szármázását. A mindennapi élet jelenségeire is felfigyel, vonatkozik a bukovinai reformátusok és katolikusok együttélésére, a vegyesházasságokra és a vallásváltoztatásokra is.

      A fából készült templom helyett új templomot, majd külön református iskolát (1835-ben) és papilakot építtetett. Foglalkozott a gyermekek nevelésével, élesen bírálva azokat a szülőket, akik gyermekeik nevelését elhanyagolják. Bálinth Gyula újságíró[3] bukovinai útja során találkozott Bíró Mózessel (1858-ban), és „derék, művelt református pap"-nak nevezi.

      Bíró Mózes maga választotta Bukovinát szolgálata színhelyének, de arra még ő sem számított, hogy milyen nehéz időket él ott meg. Töretlen küzdelmének köszönhetően megalakult és elismert lett a bukovinai református Anyaszentegyház. Állandó összeköttetést tartott fenn az Andrásfalvi Református Egyházközség és az Erdélyi Református Főkonzisztórium között. Szüntelenül leveleződött az erdélyi és magyarországi református alapítványokkal, könyveket, naptárokat és főként tanítókat kérve tőlük. Cikkeit rendszeresen közölte az erdélyi Protestáns Egyházi és Iskolai Lap című újság. Átélte az 1831-es kolerát, de ekkor az andrásfalvi hívei között nem akadt egy áldozat sem. Amikor azonban 1848-ban ismét kitört a járvány Bukovinában, az andrásfalvi reformátusok közül 31 áldozatot követelt.

       Az 1864-1865-ös ínséges esztendőkben segélykérő felhívással fordult Erdély és Magyarország illetékeseihez a református közösség megmentése érdekében. „Magyarhon lelkes fiaihoz és leányaihoz!"-írja felszólítását Bíró Mózes tiszteletes Kántor János helységbíróval és Biszak József kurátorral együtt. Kérését Bodola Sámuel kolozsvári református püspök támogatásra ajánlja. Ennek következtében Bíró Mózes törekvése nem maradt eredmény nélkül. Rövid időn belül sikerült a református közösség szenvedésén enyhíteni. Sőt, lehetőségeihez képest még a nagyobb számban levő andrásfalvi katolikusokon is segített még akkor is, ha néhányan hívei közül nem nézték jó szemmel a „pápisták"-nak nyújtott segítséget. De Bíró Mózes nemcsak prédikálta vallását, hanem annak hitében is élte életét: „Bizony mondom nektek, amit cselekedtek eggyel az én kicsim atyámfiai közül, én magammal cselekedtétek!". Ez a bibliai mondás vezette, amikor a katolikusoknak segítő kezet nyújtott. A vegyes házasságban élő reformátusok azonos segélyt kaptak a tiszta református családokkal.

        Bíró Mózes az egyedüli református pap volt Bukovinában. Ennek következtében a szétszórtan élő reformátusoknak is ő vitte a lelki vigaszt. Andrásfalván kívül még voltak hívei a hat kilomáterre levő Hadikfalván, Istensegítsben (12 km), Fogadjistenben (16 km), Radócon (6 km) és Tomnátikon is (36 km).

       Áldásos élete miatt Isten kegyelmes volt Bíró Mózeshez földi léte utolsó pillanatáig. Hirtelen betegedett meg, keveset szenvedett 1866-augusztus 17-én még a Szeret melletti Negostinán temetett, de augusztus 26-tól már a Pap Mihály bejegyzései találhatók az andrásfalvi reformátusok elhalálozási anyakönyvében. Temettetett Andrásfalván, Kerekes Eduárd helyi tiszteletes és a csernovitzi Fesztner János által. Sántha Alajos a következőket írja könyvében Bíró Mózesről: „Bíró 1866-ban halt meg. Harminchat (1830-1866) évig volt Andrásfalva református lelkipásztora. Andrásfalva temetőjében pihen. Sírján fenyők vannak."




[1] Vö. Foki - Solymár - Szőts: Források a bukovinai székelyekről, Babits Kiadó Szekszárd, 2000-ben, 67. old

[2] Zsók Béla - Az andrásfalvi reformátusok két évszázada. Kriterion Kiadó. 2005. 29. old.

[3] Bálint Gyula- Kirándulás Bukovinában az ottani magyarok között. Magyar Néplap. III. évf. (1858). 60-61. szám




Weblap látogatottság számláló:

Mai: 1
Tegnapi: 2
Heti: 6
Havi: 28
Össz.: 8 055

Látogatottság növelés
Oldal: Hogyan működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
Bukovina - © 2008 - 2024 - bukovina.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »